Mi fán terem a bisztró?

A ma használatos bisztró szó keletkezése óta jelentésváltozáson ment keresztül.  A fogalom Franciaországban született, ahol a kisvendéglőt jelentette, melyek olyan párizsi lakásokból alakultak ki, ahol a bérlő nemcsak szállást, hanem ételt is kapott. Az egyszerű, házias ételekből az utca embere is rendelhetett, aki gyakran szorult ki a járdán elhelyezett asztalokra.

A bisztrók jellegzetességei, hogy kizárólag friss, szezonális alapanyagokkal dolgoznak, melyeket helyi kereskedőktől vásárolnak meg. A mesterséges ételízesítők helyett zöldfűszereket használnak, és egyszerű, hagyományos ételkészítési eljárásokkal készült ételeik megfizethetőek bárki számára.
 A francia egyetemisták rendszeres látogatói a környék bisztróinak, ahol a táblára felírt napi ajánlatból három fogást, -előételt, főételt, desszertet - választhatnak anélkül, hogy a pénztárcájuk kiürülne.  

A bisztró berendezése egyszerű, domináns elem a fa, mely nyugalmat, otthonosságot áraszt.  A bisztró a legjobb megoldás az olyan esetekre, ha nem tudunk otthon reggelizni, vagy ha napközben csak egy fél óránk van az ebédre, hiszen gyors kiszolgálásban részesülünk, és kiöltöznünk sem kell. 

Hazánkban egyre több bisztró nyílik, melyek hűen követik ezeket az irányvonalakat, kiegészítve sajátos arculatukkal...cikkem folytatása a Hajdú-bihari Naplóban jelenik meg november 6-án, a szombati gasztronómiai oldalon.

Francia hétköznapok - La fin!

Articsóka vinaigrette mártással

Holnap utazom haza. Szívesen maradnék még, de hát vár otthon egy férj, a kis konyhám és kedves szakácskönyveim. Az elmúlt napokban sokat tanultam a hétköznapi, francia konyháról, és arról, hogyan éli  mindennapjait a nővérem, milyen nehézségek és örömök vannak az életében. Sokan hiszik azt, hogy külföldön élni könnyebb és gondtalanabb, pedig sajnos itt is vannak hitelek, zsarnokoskodó főnökök, hajnalban felsíró babák, szemtelen árak. Ha van, amiben ez az ország jobb a miénktől, akkor az a kifinomult stílus, mely megmutatkozik a nemzet gasztronómiájában, egy egyszerű lekvárosüveg formájában és címkéjén vagy egy kisvárosi pékség berendezésében. A francia legalább olyan büszke nép, mint a magyar ám - ezt akkor is vallom, ha megköveztek érte - nekik több okuk van rá.
Az utolsó vacsora alkalmából articsókát készítettem vinaigrette mártással, mennyeien krémes póréhagymalevest és mustáros nyulat, köszönetképpen a sok szép élményért és Eliza mosolyáért.

Articsóka vinaigrette mártással

Hozzávalók:

2 fej articsóka

4 l víz

mártáshoz:

5 evőkanál extra szűz olívaolaj

1 evőkanál dijoni mustár

1 evőkanál citromlé

1/2 evőkanál málnaecet

Az articsókát folyó víz alatt leöblítjük, majd 5 percig főzzük lobogó vízben. Leöntjük róla a főzővizet, majd újabb 2 liter vízben 40 percig mérsékelt tűzön főzzük.

Az utolsó 10 percben elkészítjük a mártást. Az összes hozzávalót egy tálkába tesszük, és kézihabverővel addig kavarjuk, amíg homogén, krémes állagú mártást nem kapunk.

Tálalása: szedjük leveleire, melyeket halmozzunk tányérra vagy fadeszkára, tegyük az asztal közepére, és jóízű beszélgetés közben mártogassuk a vinaigrette-be.

Tipp: túl sokat ne együnk belőle egyszerre, mert megfájdulhat a gyomrunk!

Gyógyászati célból rengeteg felhasználási módja létezik, kitűnő például a vércukorszint-ingadozás megelőzésére, méregtelenítésre, és fogyókúrához. Bővebb infót itt találtok róla.

Céklás rukkolasaláta málnaecettel

Mozgalmas hétvégénk egyik érdekes pontja volt, amikor elmentünk gombászni a planfoy-i erdőbe, ami 1 órás autóútra van a háztól. Az odaúton még nem is sejtettük, hogy a megszokottan induló erdőjárás milyen izgalmakkal jár majd. Négyen, kiskosárral a kezünkben, gyerekkel a hátunkon vetettük be magunkat az erdőbe, de csak hárman jöttünk ki, mert a sógoromat elvesztettük. Annyira belemerült a gombaszdésbe, hogy letért az útról, és eltévedt.

Eltűnése után egy órával már gyanítottuk, hogy valami nincs rendjén. Vagy annyira felelőtlen, hogy nem érdekli, hány óra, vagy valahol ájultan fekszik a fák alatt. Megrémülve indultunk vissza az úton, felváltva kiabálva a nevét, míg végre ziláltan felbukkant a fák között. Szegény azt rebegte franciául, hogy a hangunknak köszönhetően találta meg újra az ösvényt, és boldog, hogy újra lát minket.  "You aren't an Indiana Jones!" - viccelődtem, de kivételesen nem értékelte a humoromat.
A gombák egy részét még este megettük (túléltük), ezért már nem tudtam lefotózni, a másik részét pedig 50 fokos sütőben megszárítottam. 
A mai recept nem hagyományos francia, hanem az alakjára vigyázó nővérem találmánya abból, amit a hűtőben talált. Ám ha jobban belegondolok, ő már francia állampolgár, így ez a saláta akár a modern francia fogások egyike lehetne.

Céklás rukkolasaláta málnaecettel megbolondítva

Hozzávalók (4 személyre):

1 doboz rukkola
3 kisebb cékla
2 fürt szőlő
málnaecet
parmezán

A céklát mossuk meg, és annyi vízben, ami ellepi, főzzük puhára. Akkor van készen, ha a villát bele tudjuk szúrni. Amíg fő, a rukkolát mossuk meg, és tegyük egy nagy salátástálba. A megfőtt céklát hámozzuk meg, vágjuk csíkokra vagy kockára, ahogy tetszik. Szórjuk a rukkolára a szőlőszemekkel együtt. Forgassuk össze őket, halmozzuk egy-egy tányérra, és locsoljuk meg málnaecettel. Díszítésként reszeljünk rá parmezánt.

Meglepően finom, érdemes azonnal kipróbálni! Fogyókúrázóknak főleg!

Potimaron-krémleves

A piac, a  meztelen igazság. Mert púderezheti magát akárhogyan egy nép vagy egy ország, ha kimész a helyi piacra, meglátod, milyen is valójában. Imádom a magyar piacokat, és örömmel látom, hogy egyre több ember tervezi úgy a hetét, hogy akár magányos, akár családi programként, szereplejen az életében.

A francia piac egy hangulat. És ha zenét kellene társítanom hozzá, akkor a Lecsó című mesefilm főcímzenéje lenne az. Nyüzsgő, vibráló, színes forgatag, ínycsiklandó illatokkal, hogy szinte beleszédülsz. Az árusok kiabálnak, megszólítanak, lenyesnek egy darabot a sonkából vagy sajtból, és odanyújtják, hogy kóstold meg. Mindegyik azt mondja, hogy övé a legjobb, hogy ilyen finomat még nem ettél, és igazuk van, mert mindegyik olyan, mintha annál jobb nem létezne a Földön.

Nem tudtuk, mit akarunk főzni, improvizálni akartunk a kínálat alapján. 

A franciák nem rajonganak úgy a levesért, mint ahogyan mi, és ha főznek is, akkor általában krémlevest, amit nem ebédre, hanem vacsorára fogyasztanak. Kriszta szerint most van igazán szezonja a sűrű zöldségkrémleveseknek, legfőképpen a potimaronból készült édeskés, narancssárga krémlevesnek, amit kevés sóval és fahéjjal ízesítenek.

A potimaront nálunk Hokkaido-töknek hívják. Ha nem találjuk ezt a fajtát, akkor sem kell lemondani a levesről, bátran készíthetjük sütőtökből.

Potimaron-krémleves

Hozzávalók:

1 Hokkaido-tök (vagy sütőtök)

1 l víz

5 db gesztenye (már nálunk is kapható kész állapotban, itt befőttesüvegben árulják)

csipet só

1 kk. házi fűszerkeverék: fahéj-szegfűszeg-szerecsendió

A tököt megmossuk, meghámozzuk, és felkockázzuk. Ez egy kicsit nehéz feladat, de nem megoldhatatlan, ha van a közelünkben egy használható férfiember. A tökdarabokat dobjuk a forrásban lévő vízhez, ami kb. 1 liter, gyakorlatilga pedig annyi, hogy ellepje a tököt. Sózzuk, és főzzük 20-25 percig, amíg a tök megpuhul. Ha kész, turmixoljuk, és fűszerezzük. Tálaljuk mlegen, díszítésként tejszínnel vagy tejföllel meglocsolva.

Laktató, és sok bétakarotint tartalmazó leves. Tejszín nélkül fogyókúrázóknak is ajánlom!

Diógyűjtő kisasszony

A tegnapi quiche abból a dióból készült, amit ez a nagy diófa adott nekünk.

 

Francia hétköznapok

Tegnap reggel hatkor kezdtem meg az utazást, és délután négyre meg is érkeztem Lyonba, ahol a nővérem már várt rám. Az utazás nagyon kimerített, mert egy teljesen új útvonalat kellett megtennem egyedül, de nem panaszkodom, isten ments, hiszen nem mindenkivel történik meg, hogy  Magyarországon reggelizik, Svájcban ebédel, és Franciaországban vacsorázik.

Ma van az első napom itt, Vaulx-Milieu-be, és már be is dobtak a mély vízbe...négy órán keresztül kellet vigyáznom Elizára, amíg a mama haza nem jön a részmunkaidőből. Mert itt ez működik. Én is jól működtem, a gyerek is.

Próbáltam nem izgulni, túl vagyok egy etetésen, pelenkázáson, játszáson. Szakképzett nagynénivé váltam ezen a délelőttön. :-)

Ebédre lazacos tésztát készítettem, mert nem több, mint 10 perc.

Lazacos tészta

Hozzávalók 4 személyre:

25 dkg száraz tészta (ez persze egyénfüggő)

1 csomag füstölt lazac

2 dl tejszín

frissen őrölt bors

Amíg a tészta lobogó vízben megfő, addig a kis darabokra szelt lazacot tegyük serpenyőbe, öntsük hozzá a tejszínt, és melegítsük fel őket. Ha a tészta kész, forgassuk össze a tejszínes lazaccal, szórjuk meg frissen őrölt borssal. Melegen tálaljuk.

Tipp: a legjobb ünnepi fogás, mert annak ellenére, hogy nagyon egyszerű, szerintem roppant elegáns. Karácsony este vajon pirított, kicsi garnélákkal szórom meg, mielőtt feltálalom.