Hortobágyi Bio Vásár 2011.

Debreceni Mangalica Fesztivál képekben

Kikelet

Ma két meglepetés ért. Az egyik, hogy idősebb lettem egy évvel, a másik, hogy rájöttem, ezen a hétvégén lesz a XVI. Hajdúböszörményi Gazdanapok és Kikelet Vásár, amire tavaly egészen véletlenül jutottam ki. Gumicsizmában, sapkában és sálban voltunk ilyenkor, de ez nem rettentett el minket, mert akkor is ugyanúgy ragyogó napsütés volt, mint ma, és amilyen remélem hétvégén is lesz, mert a Gazdanapokra egész egyszerűen el kell menni.

Ennek a rendezvénynek hangulata van. Amellett, hogy helyi termelők élelmiszereit ismerheted meg, nyitott szakmai előadásokat is tartanak. Tavaly például a sajtkészítés mikéntjéről, és a termelők gazdasági lehetőségeiről tartottak előadást. Az udvaron pörkölt főzőverseny volt, fedett területen pedig szakmai kiállítás, ahol többek között a sajtkészítők mutatták be, és kóstoltatták büszkén a portékáikat. Nagy szatyor kolbásszal, 2 kg sajttal, és azzal a jó érzéssel jöttünk haza, hogy végre egy emberi, szívet melengető rendezvényen voltunk, ahol nem az a cél, hogy minél jobban kiürítsék a pénztárcádat, hanem hogy jól érezd magadat. Az összes hajdúböszörményi megfordul a vásáron, mindenki köszön mindenkinek, mindenki mosolyog mindenkire, mert mindenki ismer mindenkit, akkor is, ha nem. És ettől olyan más, mint a többi.

És attól is, hogy az idei Gazdanapokon is sor kerül csergetési rekordkísérletre:
"Évszázadokon keresztül mi volt Európa „hús-éléskamrája”. Évente százezer számra terelték a jószágokat botokkal, ostorokkal a hajcsárok, hajtók, hajdúk a nyugati államok vágóhídjaira. A haza legfőbb jövedelme ebből származott. A világ azóta nagyot változott! Idézzük a dicső kort itt, a „hajdúk fővárosában”, Hajdúböszörményben. Tavaly 40 településről több mint 210 ostoros ember érkezett. Az idén se legyünk kevesebben! A Böszörményi Csergetésre a XVI. Böszörményi Gazdanapok eseményeinek részeként, 2011. március 26-án, szombaton, a város főterén (Bocskai tér), a déli harangszót követően kerül sor."

A rendezvény időpontja: 2011. március 25- 26- 27.
Helyszín: Széchenyi István Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium
A rendezvény látogatása ingyenes!

Kísérő látványosságok:

· A Hajdúsági Múzeum egyedülállóan szép kiállításai
· A vendégek karikást készítő mesterektől leshetik el az ostorcsinálás csínját-bínját.
· A múzeum udvarán csikósok, gulyások tanítják a karikásforgatás rejtelmeit.
· Kikelet vására a Bocskai téren

Királyleányka citromtortával - interjú Bolyki Jánossal

          Sokan vagyunk úgy, hogy szeretjük a jó borokat, de a nagy választék miatt nem mindig tudjuk eldönteni, hogy melyik is a jó bor, melyiket érdemes leemelni a polcról. Mióta a Muslinca Borbár megjelent az életemben, ez már egyre kevesebb gondot okoz.

Először is rájöttem,hogy a szupermarketekben tilos bort vásárolni, mert a szakszerűtlen tartás miatt csúnya meglepetés érhet, amikor otthon kibontom az üveget. Másodszor pedig felnyílt a szemem, és rácsodálkoztam, mennyi tehetséges, fiatal borász él az országban, akik a legnagyobb gondossággal, elképesztően finom borokat készítenek. Muszáj megismételnem magam, és a már ismert kifejezésemmel élve: aki szereti önmagát, csak minőségi bort igyon! Hogy ne csak az észt osszam, hanem segítségetekre is legyek, az egyik legjobb, fiatal egri borásszal készítettem interjút. Ha meglátjátok bárhol a borát, a legnagyobb nyugalommal emelhetitek le a polcról, mert nem fog csalódást okozni. Ha mégis, tudjátok, hol találtok.

Interjú Bolyki Jánossal 2010.november 4-én a Muslinca Borbárban

-          Azt olvastam rólad, hogy gyermekkorod óta rajongsz a borokért, és 4 évesen már saját borod volt. Milyen lett az a bor?

-          Ez csak egy kis vicc akar lenni a füzetecskébe, 4 évesen eszem ágában nem volt bort készíteni. :-)

-          Milyen számodra a jó bor?

-          Egyszerűen fogalmazva, amit jó inni. Ennek megfelelve próbálom elkészíteni a boraimat, melyeket házasítással igyekszem a legjobb minőségűre készíteni.A jó bor az, melynek első megízlelése után csalogat egy újabb korty elfogyasztására, és hívogat, hogy „igyál még, igyál még!” .Ami ilyen, én azt szeretem.

-          Az Egri Bikavéred számomra pont ilyen, az első korty után már vágyom a következőre. A jól ismert savas, torokkaparó íz helyett egy lágyan lecsúszó, teljes ízű vörösbort érezhetünk.

-          Nem véletlen, hogy ezt érzed, hiszen ez az a borom, amelyiket a legnagyobb gondossággal készítek. Fontos számomra, hogy egri borászként odafigyeljek a bikavérre. Ez a bor egy nagyszerű házasítás eredménye.

-          A Decanterben megjelent egy cikk az Egri Bikavér mai megítéléséről, és rehabilitációs lehetőségeiről. Te hogyan látod, leáldozóban van ez a márka?

-          Én úgy látom, hogy az Egri Bikavér, mint márka, éppen felfutóban van. Három évvel ezelőtt egy borfesztiválon odajött hozzám egy úr, és azt kérte, ajánljak neki egy bort. Amikor azt mondtam, hogy kóstolja meg a Bikavérem, akkor elzárkózott, mondván, ő már ismeri. Addig győzködtem, míg végül mégis megkóstolta, és meglepődött, hogy ez mennyire más, mint az, amit megszokott. Mostanában már egyre többen jönnek hozzám úgy, hogy az Egri Bikavért szeretnék megkóstolni. Ez természetesen nemcsak az én érdemem, hanem a többi egri borász áldozatos munkájának gyümölcse, akik belátták, hogy egy itthon és külföldön is ismert márkanevet sokkal könnyebb újra felépíteni, mint egy teljesen újat bevezetni. Ennek érdekében gondosan termelik a szőlőt, gondosan érlelik, házasítják a boraikat. Úgy gondolom, hogy az Egri Bikavér ügye jó úton halad.

-          A bor és a gasztronómia szoros kapcsolatban van egymással. A te életedben hogyan kapcsolódnak össze?

-          Nem is tudom eldönteni, hogy melyiket szeretem jobban, enni vagy inni.  Amióta a borral foglalkozom, az ételek terén ínyencé is váltam. Nagyon kritikus lettem még az anyukám főztjével szemben is. Nagyon izgalmasnak találom azt, amikor egy jól ismert borból új ízeket csalogat elő egy adott étel. Ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy micsoda lehetőségek rejlenek a boraimban.

-          Melyik a kedvenc bor-étel párosításod?

-          A Királyleányka , mely egy száraz, könnyű fehérbor citromtortával, ahogyan Cetner Attila készíti az Imolában.

-          Számos borvacsorán a te boraidat szolgálják fel. A vacsorák megtervezésében milyen szerepet töltesz be?

-          Étterem válogatja. Van aki kívánja, hogy együtt kóstoljuk a bort a lefőzött ételekhez,  van ahol több ételt is készít a séf, mire kitaláljuk, hogy az adott  borhoz, melyik étel illik a legjobban. Van,  aki csak azt várja el, hogy leírjam 3 sorban a bor ízét, koncentráltságát, illatait, ízeit, és ahhoz  kitalálják az ételt.

-          Nagyon különleges elnevezéssel illeted a borokat. Hogyan születnek meg ezek a nevek?
Mindegyiknek van egy története. A Nem lát, Nem hall, Nem beszél-hez siket gyerekek szüretelték a szőlőt. A bevételből pedig felújítottuk a játszóterüket. 2006-ban a vénasszonyok nyara nagyon szép volt, így született meg az Indián nyár név. Az Ördöngös eredetileg dűlő név.

-          Van kedvenc ételed?

-          Nem tudom, ez mennyire megfelelő válasz, de a rántott camambert áfonyaszósszal (itt felnevettünk, és miután elborzadtam János válaszán, gyorsan hozzátette a következőt)…bár egy jó steaknek mindig örülök.

-          Milyen bort innál hozzá?

-          Mondjuk egy Indián nyarat.

Bolyki János
Pincészet: Losonczy völgy
Postacím: 3300 Eger, Hevessy S. u. 8.
Telefon: (30) 416 2750
E-mail: bolykipince@chello.hu
www.bolykipinceszet.hu

Gusta Bistro mai ajánlata képekben

Liba rilette, pácolt lila hagyma, leveles saláta, házi kenyér

Zöldséges lencseleves

Fokhagymás sertés sült, karottás gerslivel

Sült kolbász csomborral, hagyma, tört burgonya

Zsályás kacsamell, káposztás cvekedlivel

Spagetti brokkolival, koktél paradicsom

Mangós rizspuding 

Gusta Bistro Étterem 

Debrecen Piac u.-Zamenhof u. sarok

Asztalfoglalás:+36 30/338-5969

Nyitvatartás:
H-P: 7.00-22.00
Sz: 7.00-22.00
V: 7.00-22.00

Oroszlános Borvacsora a Muslincában

Tegnap este kétféle embertípus volt Debrecenben. Amelyik ott volt a Muslincában és amelyik nem. Hogy ki járt jobban? Én biztosan, mert szűk családi és baráti körben tölthettem el egy estét kitűnő ételek és jó borok mellett, melyeket az Oroszlános Borvendéglő hozott el nekünk Tállyáról. Az egykori Szirmay kúriában kialakított borvendéglő Tokaj-Hegyaljának az egyik legszebb és leginnovatívabb vendéglátóhelye. Konyhája híres a friss és helyi alapanyagok használatáról, szezonális ajánlatairól, saját készítésű kenyereikről és lekvárjaikról, maga a borvendéglő pedig saját borairól, melyet Szirmay-kúria néven forgalmaznak. Mivel követik a  vidéki polgári és népi konyha hagyományait, nemcsak az évszakokat, hanem az ünnepeket is szem előtt tartják étlapjuk kialakításakor. Ahogy a honlapukon is írják: "Szeptemberben erdei gombától illatozik a ház, és megjelennek az étlapon az ősz gyümölcseivel, szőlővel, körtével, almával, dióval, birsalmával készült ételek. Novemberben túlsúlyba kerül a liba, az adventi és a karácsonyi időszakban pedig a pisztrángból és pulykából készült fogások jellemzők."
Ennek ismeretében nem csoda, hogy izgatottan vártuk az estét, amikor megismerhetjük Gergely Miklós tulajdonost, Jámbor Ágnes marketingmenedzsert, és a szerény, de tehetséges séfet, Baranczó Attilát.

A Muslinca Borbárnak már nyitása óta különleges és otthonos atmoszférája van, amit ezen az estén még jobban felerősített az asztalok dekorációja, a tisztán fénylő evőeszközök, az üvegpoharak légiessége, és a melegséget sugárzó vörös fények. A kinti hidegtől átfagyva léptünk be, Gergely Miklós szívélyes fogadtatása azonban hamar átmelegítette csontjainkat: - Megkínálhatlak titeket egy pohár borral? Ígéretes kezdetként  Furmint és Sárgamuskotály házasításából született bort öntöttek a poharunkba.
Miután sorban megérkezett a többi vendég is, és elhangzottak a szokásos köszöntők, kihozták az első fogást. 

 Erdőbényei kecskegomolya kerti zöldekkel, zöldfűszeres szőlőmagolajjal

Megjelenésre egyszerű saláta, ízre azonban tartogat meglepetéseket. Először is azt, hogy nem a megszokott ecetes dresszinggel van megcsorgatva, hanem vert-jus és szőlőmagolaj keverékével.

A vert-jus (ejtsd: ver zsü) éretlen zöld szőlőből nyert lé, melyet a zöld szemek préseléséből nyernek. Ezt a levet leszűrik, pihentetik, hogy a benne lévő anyagok leülepedjenek, majd újra megszűrik. Nátrium-benzoát hozzáadásával tartósítják, mert e nélkül sajnos hamar megromlana.

Egy kis pálinkáspohárban mindenki kapott külön kóstolót belőle, hogy megismerjük egyedi ízét, és illatát.
Ha csak finoman beleszippantottunk a pohárba, akkor édes birsalmaillata volt, ha mélyen, akkor paradicsomot éreztünk. Ízre - ha elvonatkoztatunk szőlő mivoltától - a friss ribizli savanyúsága köszönt vissza egy kis karamelles felhanggal. A salátalevelek frissességét és a gomolya lágy, animális karaterét tökéletesen kiegészítette a vert-jus és szőlőmagolaj keveréke, mert nem akart uralkodni, mint hasonló esetben egy ecetes öntet tette volna. Mellé egy pohár 2007-es száraz Furmintot kaptunk, mely - és most előre elárulok egy titkot - a legjobb párosítás volt a négy étel közül. Megjegyezem, nem vagyok borszakértő, másnak lehet, hogy ellentétes tapasztalata volt a további ételek és borok kapcsolatát illetően.

Hízott kacsamájpástétom hagymalekvárral, brióssal
 

Merem állítani, hogy ennél finomabb brióst a világon sehol nem kapni! Nem egyszer jártam már Franciaországban, a pékáruk fellegvárában, de - briós kategóriában - az Oroszlános Borvendéglő péksüteménye az első.  ( Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a kacsamájról megfeledkezve egyből a briósról kezdtem írni. ) Természetesen a briós is házi készítésű, receptjét egy gönci zsidó családtól tanulták, akik rájöttek, hogyan lehet 2-3 napig is puha brióst előállítani. A hízott kacsamájpástétom tökéletes volt, krémes textúrája nagyszerűen harmonizált a fűszeres hagymalekvárral és a puha brióssal. A lekvárban rejlő fahéj, chili és babérlevél izgalmas étellé varázsolták ezt a fogást. Mint Gergelytől megtudtuk, a kacsamájas ételek elképzelhetetlenek botritiszes borok nélkül, ezért egy 2008-as édes Lilla Furmintot szolgáltak fel mellé.  A botritisz egy olyan gombafaj, amely ha megtámadja a szőlőt, akkor a szőlőgazdászt vagy megríkatja vagy felvidítja. Nem mindegy ugyanis, hogy mikor történik meg a fertőzés. Ha a szőlő még zöld, akkor permetezni kell és irtani a gombát, ha azonban érett szőlőszemeket támad meg, akkor természetes módon állítható elő édes bor. A legtöbb bolti forgalomban kapható édes bor (kivéve a jégbor és az aszú!) állítólag plágium, csak az veszi meg a bevásárlóközpontokban, aki valójában nem szereti önmagát. (Vagy azt, akinek veszi.) Először nem értettem, miért kapunk a második fogáshoz édes bort, ám az első korty után  minden világossá vált. Először is azért, mert a botritiszes borokra jellemző aroma (méz, mazsola és aszalt sárgabarack) jó barátságban van a briósra helyezett kacsamájfalattal, másodsorban azért, mert ez a bor csak addig volt édes, amíg a számban tartottam. Miután lenyeltem, elillant az édessége és egy száraz, kerek boríz lépett a helyére.

Hátszín carpaccio zöldségtatárral, házikenyérrel

 Legelőször a kenyeret hozták ki szalvétával letakart kosárban. Amint elhelyezték az asztalon, megcsapott a friss kovász és a rozs átható illata. Aki sütött már kenyeret, az tudja, milyen sok tényezőnek és csillagnak kell együtt állnia ahhoz, hogy a hosszú folyamat végén illatos, belül puha, kívül roppanós kenyeret kapjunk. Az Oroszlános rozskenyere nem csak elérte a kívánt célt, de túl is tett rajta. Ha én ilyen kenyeret tudnék sütni, gyorsan meggazdagodnék, mert minden debreceni tőlem vásárolna.

A carpaccio három hétig érlelt hátszínből készült, mellette a kis kupac zöldségtatár megidézte a tavaszhoz társítható ízeket. Sült paprika, cukkini, uborka, kapribogyó, vert-jus-ben pácolt salottahagyma, és paradicsom alkotta, mindezt összefogta a szegfűszeges, gyömbéres paradicsomlekvár.

A séf játékos kreativitása nemcsak az ízekben merül ki, hanem a tálalásban is, hiszen végeredményben olyan volt ez az étel, mint  egy fordított tatárbifsztek. Finom volt és ötletes. A hozzá felszolgált 2005-ös Papok Bora, Ménesi Kadarka meglátásom szerint túl erős volt hozzá. Ez a tanninos, erős bor elnyomta a  zöldségtatár ízét, arra viszont jó volt, hogy megtudjam, a kadarka nem magyar származású bor. A török elől menekülő szerbek hozták magukkal, és Eger mellett honosították meg. Csak pár kortyot ittam belőle, hogy zavartalanul élvezhessem a rozskenyér-carpaccio-zöldségtatár  hármasát.

Aszútörkölyben érlelt mazsolaszőlővel töltött csokoládétrüffel

Az Oroszlános Borvendéglő étlapján egyetlen állandó tétel van, és ez a csokoládétrüffel mazsolaszőlővel. A ház egyik specialitása, ami nélkül a vendégeik sosem távoznak. Nagyon szerethető desszert, mert egyszerre keserű és édes. Frissen őrölt rózsaborssal megszórva tálalták, de még tökéletesebb lenne, ha a bors bele lenne dolgozva. Töménysége miatt csak egy darabot lehetett megenni belőle, bár lehet, hogy ebben az előbbi három étel is közrejátszott. A csokoládéval társított 2000-es 5 puttonyos Aszút már csak a nyelvem hegyével ízlelgettem, olyannyira telve voltam az édes íz variánsaival. 

Egy nap elteltével már úgy gondolom, hogy nem is borvacsora volt ez, hanem egy hangulatos, őszt köszöntő szeánsz, ahol a borok és az ételek ritmikus körforgásban váltották egymást, ahol rá eszmélhettünk arra, hogy a természet csodálatos alapanyagokkal ajándékozza meg az embert, csak meg kell tanulnunk észrevenni, és el kell kezdenünk értékelni. Ha máshogyan nem is, hát úgy, hogy részvételünkkel tisztelgünk hazánk nagyszerű séfjeinek és szőlőgazdászainak borvacsoráján. Tegnap az Oroszlános Borvendéglő adott erre alkalmat, holnap majd más fog. Nekünk semmi más dolgunk nincs, mint jelen lenni, jóllakni, és kipirosodott, elégedett arccal világgá kürtölni, hogy a magyar gasztronómia igenis virágzik.

Rém rendes hétfő

Mindenki utálja a hétfőt. 

Mert olyan semmilyen, és mert a pocolós hétvége után egyszerre csak ránk szakad a munka. Én is mindig borzongtam a hétfőtől, ráadásul Garfield rajongó voltam, ami nem segített a dolgon. De úgy három hete, a Muslinca Borbárnak köszönhetően nemhogy kinőttem a hétfő-utálatból, még várom is.
Esténként ugyanis gasztrotémájú filmeket vetítenek, általában 19.30-tól. Azért általában és kábé, mert ha egy visszajáró vendég, akiről tudják, hogy jönni fog, ám késik egy kicsit,azt megvárják az indítással. Mintha csak  otthon lennénk!

Én rendszerint a pulthoz ülök, kérek egy lazacos melegszendvicset vagy egy kence-tálat (alias piritós négy feltéttel: sajtos, pestós, tepertőkrémes, lazacos), egy pohár bort, ami illik az ételemhez, és falatozás, kortyolgatás közben élvezem a vetítést. Ha a film hatására éhesebb leszek, az sem baj, rendelek egy sajttálat, amin debreceni sajttermelők házi sajtjai vannak. Isteni finomak! Az árak nagyon barátságosak, ennyi kényeztetést még ebben a nehéz időszakban is megengedhetünk magunknak.
Mire vége a filmnek, megérkezik a férjem is, elmeséli mi történt vele a nap folyamán, és miután kibeszélgettük magunkat, hazabiciklizünk.
Így egy unalmas, nyűgös hétfőn 5 legyet ütünk egy csapásra: filmet nézünk-eszünk-iszunk-beszélgetünk-biciklizünk. Kell ennél több egy tökéletes hétfő estén?

MOST HÉTFŐN: CSOKOLÁDÉ című film vetítése

HELYSZÍN: Muslinca Borbár (Révész tér) - A  Csonka templom mögött

IDŐPONT: 2010. szeptember 27. 19:00

Amikor a nemzet egy asztalnál ünnepel!

"Csodálatos volt minden, fantasztikus, hogy vannak még ilyen kezdeményezések!"- fakadt ki egy középkorú férfi, a szervező Kiss Gyula kezeit szorongatva. "Gratulálunk a szakácsoknak, ezekre az ízekre még sokáig fogunk emlékezni!" - áradozott egy fiatalasszony. "Gyerekek, ezt meg kell ismételni!" - kiáltotta érces hangon egy ősz bácsi.
Ilyen és ehhez hasonló mondatok keltek lábra és járták be a Gusta Bistro környékét óráról órára. Azon szerencsések, akik az eső ellenére részt vettek az I. Nemzeti Gulyás Nap debreceni helyszínén, nem mentek haza sem éhesen, sem csalódottan. Délután kettőkor a Divinus Étterem séfje, Ivanich András kezdte a kóstoltatást. Gulyásnyársainak fűszeres illata hamar belengte a helyiséget, ahová az eső elől behúzódtunk. Újragondolt gulyáslevese a megszokott ízeket tartalmazta, formájában hozott csak újat, ugyanis a levesben megfőtt zöldségeket és húsdarabkákat nyársra húzta, szervírozásnál a tányérra helyezte és aláöntötte a gulyáslevet. Az új tálalási forma tetszett, de igazából András jó kedélyű, közvetlen természete volt az, ami lenyűgözött.

A Viktória Étterem séfje, Tóth Lajos, kapros töltött káposztát kínált pogácsával. A tejfölös szaftban csücsülő apró káposzták debreceni módra készültek, melyben a kovászolt káposzta savanykás íze körülölelte a rizses töltelék édességét. Annak ellenére, hogy a szatmári töltött káposzta rendíthetetlen híve vagyok, a kóstolástól számított két másodpercen belül már azon gondolkoztam, pofátlanság lenne -e kérni még egy adaggal. Nem kértem, nehogy falánkságommal veszélybe sodorjam az élménybeszámolómat, mert ha már az elején megtömöm a madárgyomromat, hogyan fogok enni a többi ételből?

Az idegesítően szemerkélő eső elállni látszott, ezért a következő étterem a Gusta előtt állította fel "ízlelő portáját". Asztalokat húztak össze, makulátlan fehér terítők lebbentek, széles karimájú tányérok, szifonok, elektromos sütőlapok sorakoztak katonás rendben a Hunguest Hotel Aqua-Sol séfjeinek keze nyomán. Sejtettük, hogy valami különleges készül, a párás levegő megtelt izgatottsággal, az emberek körülfogták a rögtönzött konyhát és kíváncsian figyelték a molekuláris gasztronómiai varázslatot, hogyan lesz egy egyszerű tejfölből felhő állagú habrózsa, hogyan serceg a véres bélszín az edényben - és hogyan zárják a marharagú szaftját önmaga burkába, mintha egy barna üveggolyó lenne, ami a szádban ízek milliárdjaira pukkan szét. Az apró, tégla formára vágott hagymás-kolbászos kenyér nem hasonlított a hagyományos kenyérre sem állagban, sem kinézetben. Fűszeres kolbászdarabokkal, hagymával ízesített ruganyos, sárga színű kenyérszelet volt, ami tökéletesen egészítette ki a félig átsütött bélszínt.

A Hunguest Hotel Aqua-Sol nagyvonalúsága megható volt, mert a korban, nemben vegyes érdeklődők közelről nézhették, szagolhatták a drága szarvasgombát, amit utolsó simításként az ételeikre is szeltek. Németh László séf csapata nem pusztán ételt szolgált fel, emelkedett hangulatot teremtett, mosolyt csalt az emberek arcára, és ami számomra a legfontosabb, bepillantást engedett a magas szintű gasztronómia egyik legkülönlegesebb, legextrémebb, és az átlagember számára legelérhetetlenebb műfajába, hidat emelve ezzel a hétköznapi ember és az éttermi konyhák zárt világa között.

A különleges ételek sora folytatódott, amikor a Gusta Bistro és a Pálma Étterem séfjei egymás mellett kínálták ételeiket. Kövér Sándor, a Pálma Étterem séfje arab gulyással készült, az éttermük színes, keleties ízvilágára utalva. Kétkedve tűztem villám hegyére a húsból és kurkumás rizsből álló falatot, ám amikor megéreztem az arab fűszerkeverék izgalmas ízkombinációit, a hús pedig szinte elolvadt a nyelvemen, önkéntelenül is lehunytam a szemem. "Hm, ez meglepően finom!" - súgta nekem teli szájjal kozmetikus barátnőm, és egy szempillantás alatt eltüntette a tányérjáról.
Már a rendezvény reggelén, kócosan és álomittasan is arra gondoltam, jaj de jó, ma újra megkóstolhatok valamit Gyöngyösi János főztjéből. János a Gusta Bistro séfje, és az én reménységem, hogy létezhet Debrecenben magyar bisztró. Ő és csapata zárta a sort háromféle étellel. A citromos mangalicakolbász újdonságként hathat laikus füleknek, pedig már Czifray szakácsmester 1829-ben kiadott szakácskönyvében is szerepel. János céljai között szerepel, hogy a rég elfeledett hagyományainkat felelevenítse, és a mai kornak megfelelő formában varázsolja újjá. Ami nekem a legnagyobb meglepetést okozta, az egy olyan étel új formába öntése, amit édesanyám minden héten asztalra tett gyermekkoromban: a magyar háztartások közkedvelt étele, a túrós csusza. Mivel gyermekként unalomig ettem magam belőle, egy alkalom kivételével nem is készítettem el magunknak. Ezen az estén azonban derelye formában, tejfölhabbal, baconchips-szel került elém, amit nagyon szórakoztatónak találtam. Bárcsak anyu is látta volna! A három összetevőt egy villára szúrva ismerős ízekre, régi hangulatokra bukkantam(Óh, azok a boldog, megfakult 80-as évek egy 2010-es, esős napon!), ám merőben új textúrába ágyazva.

Az I. Nemzeti Gulyás Napon valóban esett az eső, és lassú, hideg szél fújt, de ha ma visszagondolok, nem ez jut eszembe, hanem az egy helyen, egy szellemben összegyűlt civilek, szakácsok, újságírók, gasztrobloggerek jóllakottan csillogó szemei, az elégedett mosolyuk, ahogyan az ernyő alatt tányérral a kezükben beszélgetnek, véleményeket cserélnek. Eszembe jutnak a gyanútlan arra járók, akik gyerekestül, kutyástul csatlakoztak hozzánk, hogy részesei legyenek egy hétköznapi varázslatnak, amit úgy hívnak, I. Nemzeti Gulyás Nap.
Ezúton is gratulálok a megjelent séfeknek és csapatuknak, akik önzetlen munkával fáradnak azon, hogy régiónk gasztronómiája ismertté és elismertté váljon az országban.Köszönöm a Gustának, hogy helyet adott a rendezvénynek, és Kiss Gyulának, hogy képletesen szólva a kezemet fogja, és bevezet a gasztronómia mélyebb bugyraiba.

I. Nemzeti Gulyás Nap Debrecenben

Amikor először olvastam eme megmozdulásnak a nevét, mosoly ült ki az arcomra, "istenem, mi ez már megint!". Aztán Csíki Sándor gasztronómus honlapján elolvastam, miért is fontos, hogy legyen egy napunk, amikor "magunkat, múltunkat és jelenünket vállaljuk a jókedvű étkezés örömével együtt.". A rendezvény kitalálásának napjától számítva, ezrek csatlakoztak a megmozduláshoz, melynek lényege, hogy augusztus 28-án, szombaton országszerte gulyást, pörköltöt, vagy lecsót készítenek a magyarok. Akinek nincs kedve otthon főzőcskézni, az ellátogathat városának erre az alkalomra kijelölt éttermébe/éttermeibe.
Hogy miért pont Gulyás Nap?"Mert a gulyás (goulash, gulasch, goulache, гуляш, רועה, guláš, stb.) a legismertebb magyar ételnév, amin belföldi vélekedésünk és berzenkedésünk mit sem változtat. Ahogy a változatos itáliai regionális konyhák gazdag választékából a nagyvilág a pizzát és a spagettit nevezné meg, vagy a hihetetlenül színes török konyhából a döner kebabot említené meg, úgy a magyar konyha hallatán a nagyvilágnak a gulyás jut eszébe. Ez egy olyan tény, amin változtatni nem tudunk. Azon azonban igen, hogy napjainkra a cseh és szlovák gulyás lassan már nagyobb becsben van, mint a magyar. Márpedig – tudomásul kell vennünk – a gulyás helyébe még nem lépett más étel, vagy ételcsalád, amivel a világ azonosítana bennünket, s amivel mi saját magunkat azonosíthatnánk."(Csíki Sándor)

Debrecenben 5 étterem csatlakozott a programhoz, akiket a Gusta Cafe sarkán kialakított portán találhatunk meg 14 és 19 óra között. Óránkénti váltásban fogják bemutatni ételeiket, amiket kimondottan erre a napra készítenek. Kóstolóik ingyenesek, csupán egy egyszerű válaszra kell megfelelni cserébe.

Ízelítő az íz-kavalkádból:

Divinus Hotel - Gulyás nyárs

Viktória Étterem - Kapros töltött káposzta, kovászolt káposztából
Hunguest Hotel Aqua-Sol - Vörösboros marharagu borecet zselével és kolbászos-hagymás kenyérrel

Pálma Étterem - Arab "gulyás" kurkumás rizzsel

Gusta Bistro - Harcsaderék vaslapon sütve, fokhagymás tejfölhabbal, túrós csusza derelyével, bacon chipsszel

Bor, mámor...Bénye - 2010. augusztus 6-7.

Tavaly nyáron értesültünk róla, hogy egy új fesztivál van kialakulóban Erdőbényén. A rendezvény főbb irányvonalai a bor-ételek-jó hangulat, ami a festői falucska utcáin elkíséri az odalátogatót. Mert ezen a fesztiválon nem elkerített területek vannak, hanem maga a falu, lakóival, borászaival, kézműveseivel alkotja a fesztivál terepét. Ha elindulsz a fő utcán, betérhetsz bármelyik nyitott kertkapun, ami mögött kedves nénik és bácsik várnak házi boraikkal, házi süteményeikkel. Ha egy-egy udvarban nagyobb tömeg gyűlik össze, akkor biztos lehetsz benne, hogy a híres gasztrobloggerek valamelyikével vagy mindegyikével fogsz találkozni, akik saját főztjeiket kínálják a borod mellé. A hangulat varázslatos, a tiszta levegő vadfűszerek illatát viszi körbe a falun, a környező vendéglátóhelyek zenével, programokkal várnak. A fellépők között szerepel a Hot Jazz Band, Gryllus Vilmos, El Tactico Grande, Forgó Együttes, Whiteful Jazz Quartett. Lesz fröccs szeminárium, borkóstolás, kádárbemutató, táncház...minden, ami egy tökéletes hétvégéhez kell.
Bővebb információk: http://bormamorbenye.hu