Aki ezen a héten a Calico Jack Pub-ba látogat, megkóstolhatja Mathieu Defrasne francia szakács ételeit. Két előétellel, két főfogással, két desszerttel járul színünk elé, hogy bemutassa "hazája remekeit".
A menü
Sajt dartois friss vegyes salátával
Gombás fácán terin vöröshagyma chutney-val
Camamberttel töltött csirkemell, erdei körettel
Rizlinges pisztráng zöldséges flan-nal
Vörösborban áztatott körte panna cottával
Csokoládé fondant citrommal és kakukkfűvel
Jól csengő ételnevek, egy jó étteremben. Egészen véletlenül mentünk be aznap este a Calicoba, hogy egy másik helyen eltöltött vacsora után, megigyunk egy pohár sört. A Calicoban az a jó, hogy nem muszáj ételt rendelned, egy pohár itallal is elüldögélhetsz a bárpultnál. Ha a szemem nem csal, ez a hely Debrecen egyik legjobban futó étterme. Sikere abban rejlik, hogy a helyiségben a meleg színek uralkodnak, elosztása révén találhatsz benne mozgalmas részt (bárpult), csöndes sarkot (ahonnan jól belátható az étterem) és eldugott felső emeletet (ahová visszavonulhatsz a bámészkodók elől). A pincérek figyelmesek, többnyire kedvesek, és ismerik az étlapon szereplő ételeket, ami tapasztalataim szerint nagy szó itt, Debrecenben.Sajt dartois friss vegyes salátával
Gombás fácán terin vöröshagyma chutney-val
Camamberttel töltött csirkemell, erdei körettel
Rizlinges pisztráng zöldséges flan-nal
Vörösborban áztatott körte panna cottával
Csokoládé fondant citrommal és kakukkfűvel
Az ételválaszték széles, talán túlságosan is. Kisebb és izgalmasabb ételválasztékkal még híresebbé lehetne tenni a konyhát, valamint jobban oda lehetne figyelni a konyhatechnikai eljárásokra. De tény, hogy egy-két -szakács csere utáni kavarodásnak köszönhető- bakin kívül még nem okozott csalódást egyetlen feltálalt főétel sem. A desszertekkel már más a helyzet. Egyenlőre csak annyit írnék, hogy a créme brülée majdnem úgy készül, mint a zacskós leves...fúj!
De térjünk vissza Mathieu-re. Pontosabban az ételeire, mert egy szakácsot azon keresztül érdemes megismerni.
Gombás fácán terint rendeltünk vöröshagyma chutney-val, mert fácánt utoljára gyermekkoromban ettem, és mert tudom milyennek kell lennie a vöröshagyma chutneynak. A szépen elrendezett, bacon szalonnával borított terint mustáros szósszal meglocsolt saláta körítette. A tányéron dekoratív szójaszósz csíkok, megidézve a Michelin-csillagos éttermek ételkölteményeinek művészi dekorációját. Gyermeki izgatottsággal markoltam fel a villát, hogy hegyére tűzve mindenből egy kicsit, megidézzem a franciaországi utazásaim kulináris emlékét. Ehelyett azonban a menza koszt minden ízt elnyomó, sós borzalmai villantak fel bennem. A fácán pástétom sós volt, de nagyon. Hogy biztos legyek a dolgomban, megkóstoltattam a férjemmel, a barátnőmmel, akik megnyugtattak, nem a kényes ízlésemnek köszönhető az ítélet: kukába vele. Vagy legalábbis vissza a konyhára. Hogy ne legyünk túl durvák Mathieu második munkanapján, a szerelmes a szakács szólást is mellé tűztük. Van egy mondat, amit Magyarországon biztosan hall az a vendég, aki valamilyen oknál fogva visszaküld egy ehetetlen ételt: "a szakács azt üzeni, ezt így kell csinálni". Ez vérforralóan hasonlít arra a szituációra, amikor elborulsz a biciklin, mert béna vagy, majd magabiztosan közlöd, te így szoktál leszállni. Csakhogy az éttermi konyhán, ha hibázol, már nem érdemes visszaszállnod a biciklire, azt pedig végképp nem engedheted meg magadnak, hogy még meg is sértődj egy építő kritikán. Amikor a pincért ezzel a válasszal küldik vissza hozzám, akkor már tudom, hogy soha többé nem eszem abban az étteremben.
Ezúttal azonban kivételt tettem, mert -ahogy illik- felajánlottak fájdalomdíjul egy második választást. Mivel még mindig nem voltunk éhesek, a só pedig még mindig ott barangolt az ízlelőbimbónkon, megrendeltük a másik előételt: Sajt dartois friss vegyes salátával.
A sajt d'Artois leveles tésztába csomagolt krémes sajttöltelék, amit fűszeres paradicsomszósszal, salátával tálaltak. A szósz nagyon finom volt, ellensúlyozta a sajtkrém tömény édességét, a salátának azonban volt egy kis "csomagolt saláta" utóíze.
Butaság lenne tőlem, ha két előétel után máris általános véleményt alkotnék a vendégszakácsról, és mindenkit elriasztanék attól, hogy ellátogasson a Calico Jack Pub-ba, ezért arra biztatnék mindenkit, hogy még mielőtt Mathieu tovább utazik, adjunk neki egy harmadik esélyt, hadd nyűgözzön le minket csirkével és a csoki fondanttal.Csak könyörgöm, panna cottát ne rendeljetek!
