Vendégséf Debrecenben!

Aki ezen a héten a Calico Jack Pub-ba látogat, megkóstolhatja Mathieu Defrasne francia szakács ételeit. Két előétellel, két főfogással, két desszerttel járul színünk elé, hogy bemutassa "hazája remekeit".

A menü

Sajt dartois friss vegyes salátával
Gombás fácán terin vöröshagyma chutney-val
Camamberttel töltött csirkemell, erdei körettel
Rizlinges pisztráng zöldséges flan-nal
Vörösborban áztatott körte panna cottával
Csokoládé fondant citrommal és kakukkfűvel

Jól csengő ételnevek, egy jó étteremben. Egészen véletlenül mentünk be aznap este a Calicoba, hogy egy másik helyen eltöltött vacsora után, megigyunk egy pohár sört. A Calicoban az a jó, hogy nem muszáj ételt rendelned, egy pohár itallal is elüldögélhetsz a bárpultnál. Ha a szemem nem csal, ez a hely Debrecen egyik legjobban futó étterme. Sikere abban rejlik, hogy a helyiségben a meleg színek uralkodnak, elosztása révén találhatsz benne mozgalmas részt (bárpult), csöndes sarkot (ahonnan jól belátható az étterem) és eldugott felső emeletet (ahová visszavonulhatsz a bámészkodók elől). A pincérek figyelmesek, többnyire kedvesek, és ismerik az étlapon szereplő ételeket, ami tapasztalataim szerint nagy szó itt, Debrecenben.
Az ételválaszték széles, talán túlságosan is. Kisebb és izgalmasabb ételválasztékkal még híresebbé lehetne tenni a konyhát, valamint jobban oda lehetne figyelni a konyhatechnikai eljárásokra. De tény, hogy egy-két -szakács csere utáni kavarodásnak köszönhető- bakin kívül még nem okozott csalódást egyetlen feltálalt főétel sem. A desszertekkel már más a helyzet. Egyenlőre csak annyit írnék, hogy a créme brülée majdnem úgy készül, mint a zacskós leves...fúj!
De térjünk vissza Mathieu-re. Pontosabban az ételeire, mert egy szakácsot azon keresztül érdemes megismerni.
Gombás fácán terint rendeltünk vöröshagyma chutney-val, mert fácánt utoljára gyermekkoromban ettem, és mert tudom milyennek kell lennie a vöröshagyma chutneynak. A szépen elrendezett, bacon szalonnával borított terint mustáros szósszal meglocsolt saláta körítette. A tányéron dekoratív szójaszósz csíkok, megidézve a Michelin-csillagos éttermek ételkölteményeinek művészi dekorációját. Gyermeki izgatottsággal markoltam fel a villát, hogy hegyére tűzve mindenből egy kicsit, megidézzem a franciaországi utazásaim kulináris emlékét. Ehelyett azonban a menza koszt minden ízt elnyomó, sós borzalmai villantak fel bennem. A fácán pástétom sós volt, de nagyon. Hogy biztos legyek a dolgomban, megkóstoltattam a férjemmel, a barátnőmmel, akik megnyugtattak, nem a kényes ízlésemnek köszönhető az ítélet: kukába vele. Vagy legalábbis vissza a konyhára. Hogy ne legyünk túl durvák Mathieu második munkanapján, a szerelmes a szakács szólást is mellé tűztük. Van egy mondat, amit Magyarországon biztosan hall az a vendég, aki valamilyen oknál fogva visszaküld egy ehetetlen ételt: "a szakács azt üzeni, ezt így kell csinálni". Ez vérforralóan hasonlít arra a szituációra, amikor elborulsz a biciklin, mert béna vagy, majd magabiztosan közlöd, te így szoktál leszállni. Csakhogy az éttermi konyhán, ha hibázol, már nem érdemes visszaszállnod a biciklire, azt pedig végképp nem engedheted meg magadnak, hogy még meg is sértődj egy építő kritikán. Amikor a pincért ezzel a válasszal küldik vissza hozzám, akkor már tudom, hogy soha többé nem eszem abban az étteremben.
Ezúttal azonban kivételt tettem, mert -ahogy illik- felajánlottak fájdalomdíjul egy második választást. Mivel még mindig nem voltunk éhesek, a só pedig még mindig ott barangolt az ízlelőbimbónkon, megrendeltük a másik előételt: Sajt dartois friss vegyes salátával.
A sajt d'Artois leveles tésztába csomagolt krémes sajttöltelék, amit fűszeres paradicsomszósszal, salátával tálaltak. A szósz nagyon finom volt, ellensúlyozta a sajtkrém tömény édességét, a salátának azonban volt egy kis "csomagolt saláta" utóíze.

Butaság lenne tőlem, ha két előétel után máris általános véleményt alkotnék a vendégszakácsról, és mindenkit elriasztanék attól, hogy ellátogasson a Calico Jack Pub-ba, ezért arra biztatnék mindenkit, hogy még mielőtt Mathieu tovább utazik, adjunk neki egy harmadik esélyt, hadd nyűgözzön le minket csirkével és a csoki fondanttal.
Csak könyörgöm, panna cottát ne rendeljetek!