Amikor a nemzet egy asztalnál ünnepel!

"Csodálatos volt minden, fantasztikus, hogy vannak még ilyen kezdeményezések!"- fakadt ki egy középkorú férfi, a szervező Kiss Gyula kezeit szorongatva. "Gratulálunk a szakácsoknak, ezekre az ízekre még sokáig fogunk emlékezni!" - áradozott egy fiatalasszony. "Gyerekek, ezt meg kell ismételni!" - kiáltotta érces hangon egy ősz bácsi.
Ilyen és ehhez hasonló mondatok keltek lábra és járták be a Gusta Bistro környékét óráról órára. Azon szerencsések, akik az eső ellenére részt vettek az I. Nemzeti Gulyás Nap debreceni helyszínén, nem mentek haza sem éhesen, sem csalódottan. Délután kettőkor a Divinus Étterem séfje, Ivanich András kezdte a kóstoltatást. Gulyásnyársainak fűszeres illata hamar belengte a helyiséget, ahová az eső elől behúzódtunk. Újragondolt gulyáslevese a megszokott ízeket tartalmazta, formájában hozott csak újat, ugyanis a levesben megfőtt zöldségeket és húsdarabkákat nyársra húzta, szervírozásnál a tányérra helyezte és aláöntötte a gulyáslevet. Az új tálalási forma tetszett, de igazából András jó kedélyű, közvetlen természete volt az, ami lenyűgözött.

A Viktória Étterem séfje, Tóth Lajos, kapros töltött káposztát kínált pogácsával. A tejfölös szaftban csücsülő apró káposzták debreceni módra készültek, melyben a kovászolt káposzta savanykás íze körülölelte a rizses töltelék édességét. Annak ellenére, hogy a szatmári töltött káposzta rendíthetetlen híve vagyok, a kóstolástól számított két másodpercen belül már azon gondolkoztam, pofátlanság lenne -e kérni még egy adaggal. Nem kértem, nehogy falánkságommal veszélybe sodorjam az élménybeszámolómat, mert ha már az elején megtömöm a madárgyomromat, hogyan fogok enni a többi ételből?

Az idegesítően szemerkélő eső elállni látszott, ezért a következő étterem a Gusta előtt állította fel "ízlelő portáját". Asztalokat húztak össze, makulátlan fehér terítők lebbentek, széles karimájú tányérok, szifonok, elektromos sütőlapok sorakoztak katonás rendben a Hunguest Hotel Aqua-Sol séfjeinek keze nyomán. Sejtettük, hogy valami különleges készül, a párás levegő megtelt izgatottsággal, az emberek körülfogták a rögtönzött konyhát és kíváncsian figyelték a molekuláris gasztronómiai varázslatot, hogyan lesz egy egyszerű tejfölből felhő állagú habrózsa, hogyan serceg a véres bélszín az edényben - és hogyan zárják a marharagú szaftját önmaga burkába, mintha egy barna üveggolyó lenne, ami a szádban ízek milliárdjaira pukkan szét. Az apró, tégla formára vágott hagymás-kolbászos kenyér nem hasonlított a hagyományos kenyérre sem állagban, sem kinézetben. Fűszeres kolbászdarabokkal, hagymával ízesített ruganyos, sárga színű kenyérszelet volt, ami tökéletesen egészítette ki a félig átsütött bélszínt.

A Hunguest Hotel Aqua-Sol nagyvonalúsága megható volt, mert a korban, nemben vegyes érdeklődők közelről nézhették, szagolhatták a drága szarvasgombát, amit utolsó simításként az ételeikre is szeltek. Németh László séf csapata nem pusztán ételt szolgált fel, emelkedett hangulatot teremtett, mosolyt csalt az emberek arcára, és ami számomra a legfontosabb, bepillantást engedett a magas szintű gasztronómia egyik legkülönlegesebb, legextrémebb, és az átlagember számára legelérhetetlenebb műfajába, hidat emelve ezzel a hétköznapi ember és az éttermi konyhák zárt világa között.

A különleges ételek sora folytatódott, amikor a Gusta Bistro és a Pálma Étterem séfjei egymás mellett kínálták ételeiket. Kövér Sándor, a Pálma Étterem séfje arab gulyással készült, az éttermük színes, keleties ízvilágára utalva. Kétkedve tűztem villám hegyére a húsból és kurkumás rizsből álló falatot, ám amikor megéreztem az arab fűszerkeverék izgalmas ízkombinációit, a hús pedig szinte elolvadt a nyelvemen, önkéntelenül is lehunytam a szemem. "Hm, ez meglepően finom!" - súgta nekem teli szájjal kozmetikus barátnőm, és egy szempillantás alatt eltüntette a tányérjáról.
Már a rendezvény reggelén, kócosan és álomittasan is arra gondoltam, jaj de jó, ma újra megkóstolhatok valamit Gyöngyösi János főztjéből. János a Gusta Bistro séfje, és az én reménységem, hogy létezhet Debrecenben magyar bisztró. Ő és csapata zárta a sort háromféle étellel. A citromos mangalicakolbász újdonságként hathat laikus füleknek, pedig már Czifray szakácsmester 1829-ben kiadott szakácskönyvében is szerepel. János céljai között szerepel, hogy a rég elfeledett hagyományainkat felelevenítse, és a mai kornak megfelelő formában varázsolja újjá. Ami nekem a legnagyobb meglepetést okozta, az egy olyan étel új formába öntése, amit édesanyám minden héten asztalra tett gyermekkoromban: a magyar háztartások közkedvelt étele, a túrós csusza. Mivel gyermekként unalomig ettem magam belőle, egy alkalom kivételével nem is készítettem el magunknak. Ezen az estén azonban derelye formában, tejfölhabbal, baconchips-szel került elém, amit nagyon szórakoztatónak találtam. Bárcsak anyu is látta volna! A három összetevőt egy villára szúrva ismerős ízekre, régi hangulatokra bukkantam(Óh, azok a boldog, megfakult 80-as évek egy 2010-es, esős napon!), ám merőben új textúrába ágyazva.

Az I. Nemzeti Gulyás Napon valóban esett az eső, és lassú, hideg szél fújt, de ha ma visszagondolok, nem ez jut eszembe, hanem az egy helyen, egy szellemben összegyűlt civilek, szakácsok, újságírók, gasztrobloggerek jóllakottan csillogó szemei, az elégedett mosolyuk, ahogyan az ernyő alatt tányérral a kezükben beszélgetnek, véleményeket cserélnek. Eszembe jutnak a gyanútlan arra járók, akik gyerekestül, kutyástul csatlakoztak hozzánk, hogy részesei legyenek egy hétköznapi varázslatnak, amit úgy hívnak, I. Nemzeti Gulyás Nap.
Ezúton is gratulálok a megjelent séfeknek és csapatuknak, akik önzetlen munkával fáradnak azon, hogy régiónk gasztronómiája ismertté és elismertté váljon az országban.Köszönöm a Gustának, hogy helyet adott a rendezvénynek, és Kiss Gyulának, hogy képletesen szólva a kezemet fogja, és bevezet a gasztronómia mélyebb bugyraiba.