2010. szeptember 5., vasárnap

Zing - Koreai Étterem


"Ez komoly? Hol van ez a hely?" - kérdezi mindenki, akinek elmesélem, van egy koreai étterem Debrecenben. Amikor először meséltek nekem róla, úgy emlegették, hogy a koreai menza. A képzeletemben ennek megfelelően megjelent a magyar menzavilág kockás csempés, linóleumos víziója. Arra gondoltam, meg kell nézzem, legfeljebb születik belőle egy vicces bejegyzés.
Szikrázó napsütésben indultunk el hárman, átvágtunk a Klinika területén zajló felújítások buckáin és sártengerén, elmentünk a szülőszoba jobbra tábla alatt, célba véve a régi kettes kollégium épületét. Közben arról beszélgettünk, mit is tudunk a koreai ételekről...szégyen, nem szégyen, én nagyon keveset. Fűszeres...ebben biztos voltam. Azt azonban nem tudtam előre, hogy ha egyszer megkóstolom a Ramyeont, az Ozzingabokkumot és a Duruchigit, akkor örök barátságot kötök a koreai konyhával.De ne szaladjunk előre, még csak a bejáratnál járunk. A kollégium épületének aljában, egy üvegajtón keresztül, hosszú folyosó vezet el az étteremig, ami nyomokban sem tartalmazza a menzajelleget. Letisztult színeivel, egyszerű formáival azonnal elérte, hogy nyomasztó gondolatainkat az ajtón kívül hagyjuk, és lecsendesült lélekkel eldönthessük, mit szeretnénk enni. A bejárat melletti pultnál egy fiatal lány ült, aki segített választani, és részletes információt nyújtott az ételekről, összetevőkről. Miután választottunk, és kifizettük az ételeket, kaptunk egy papírt, amin az étel neve, a rendelés ideje, és egy sorszám állt. Egy kis asztalkáról pálcikát, villát, kést vettünk magunkhoz, poharainkba kukoricateát öntöttünk és miközben elkortyolgattuk, el is készültek az ételek. Egy - a banki kijelzőkre emlékeztető - táblán megjelent a sorszámunk, ami azt jelentette, hogy a Jumukbappal, Ozzingabokkummal és a Duruchigivel megrakott tálcáinkat elvehetjük a kiadóablakból. Egy pár percig csak néztem a fekete tálcán sorakozó, tűzforrón gőzölgő fogásokat, aztán hozzáláttam az algaleveshez. Enyhén sós, mégis semleges ízű leves, amiben az algák vékony szőlőleveleknek tűntek. Vértisztító hatása van, és tökéletes kezdés a csípős főétel előtt. Az Ozzingabokkum tintahalból készül, amit gochucangtól (koreai paprikától) csípős szaftban tálalnak. Gyömbérrel, hagymával, szezámolajjal fűszerezik.

A Duruchigi vékonyra szelt császárhúst takar kukoricasziruppal, fokhagymával, szójaszósszal, hagymával fűszerezett gochunga-szószban. Mindkét étel erősen fűszeres, de nem olyan mértékben, hogy a paprikától ne éreznénk a többi hozzávalót. Különleges, egzotikus csípősség ez, ami nem hasonlítható a mi Erős Pistánkhoz.

A Jumukbap, amit én rendeltem, egy kicsit lecsendesítette a számban keletkezett kellemes tüzet. Szó szerinti jelentése: tenyér-rizs, ugyanis ezt az ételt ízesítés nélküli főtt rizsből, tenyérrel gombóccá formáznak, aminek belsejébe gőzölt marhahúst tesznek. Piros répacsíkok díszítik a gombócokat, amiket pálcika segítségével szójából, koreai ecetből, wasabiból, szezámolajból álló szószba kell mártani.

Minden főétel kötelező kísérője a kimcsi. Kimcsi nélkül nincs étkezés. Pontosítok: rizs és kimcsi nélkül nincs étkezés. A koreaiak imádják, két fogás között csipegetnek belőle. Nem csak az íze miatt kedvelik, hanem azért, mert gyakorlatilag gyógyszernek minősül: segíti az emésztést, és tisztítja a beleket. Aki sok kimcsit eszik, az sosem öregszik meg! Elkészítése nem egyszerű: a kínai kelt 3 óráig sóban pihentetik, így veszít nedvességéből. Eközben pépet készítenek rizsből, halszószból, fokhagymából, gyömbérből és természetesen gochucangból. A sótól letisztított kelleveleket megkenik a péppel, és rétegezve egymásra halmozzák. Ebből vágnak kis darabkákat, amit külön kerámiatálkában tálalnak minden étel mellé.
Számomra a koreai konyha új, egzotikus terep. Ízei ismerősek, mégis van bennük valami új, amit azok az összetevők adnak, amiket sosem használtam a konyhámban: kukoricaszirup, wasabi, gochucang, szezámolaj. Aki szeret elmélyülni a távol-keleti konyhák izgalmas világában, mindenképpen látogasson el a Zingbe! Az alapanyagokat Koreából hozatják, az áraikat azonban Debrecenhez igazítják. A kínálatukban szereplő ételek frissek, egészségesek, és egy elhivatott, debreceni séf ügyességét tükrözik.

13 megjegyzés:

Junior írta...

Huh ez nagyon izgalmas kis beszámoló volt.Ott a helyem nekem is! amúgy nagyon tetszik a blog cska így tovább!!

Betűtészta írta...

Köszönöm! :-)

Anett írta...

Nem is tudtam, hogy van Debrecenben ilyen hely! Imádom a koreai ételeket, biztos hogy kipróbálom a szorgalmi időszak kezdetén! Tudnál esetleg az árakról írni valamit? Csak, hogy tudjam, mire készüljek. :) Előre is köszi, és jó a blogod!

Betűtészta írta...

Szia Anett! Az árak 700-1500 Ft között mozognak. Az ételek nagyon laktatóak, és a vízből meg a kukoricateából annyit iszol, amennyit akarsz. Ami fontos: vigyél magaddal zsebkendőt!!! Taknyod-nyálad összefolyik majd, de jó móka lesz! :-))
Írd meg, milyen volt!

Névtelen írta...

Szia!
Ez fantasztikusan hangzik! Én is kipróbálnám! Nyáron is nyitva van? Azt hallottam, hogy hétvégente nem nagyon. Ez igaz?
Előre is köszi a segítséget és a hasznos infókat! :)

Névtelen írta...

Ma voltunk a Zingben, pár új étellel gazdagodott a kínálat. A nyitvatartás: Hétfő-Szombat 11-15, 17-21. Vasárnap zárva

Névtelen írta...

müködik még ez a kóreai étterem? Tudja valaki.

Névtelen írta...

Hál'Istennek még igen ;)

Pierre írta...

Sziasztok!

Jelentem még mindig megvan a hely. Ma voltunk és nagyon jót ettünk. Teljesen más ízvilágot fedeztünk fel, eddig még nem tapasztalt ízekkel.

Az adagok kellemesek (100 kilós) férfiként teljesen jól laktam. A kukorica tea eszméletlen jó.

Egyet sajnálok: nincs sok csirke étel (és sajnos ami van az sem mell).

Érdemes kipróbálni!

gabor57 írta...

Szasztok!

SZÉP kártyát elfogadnak?

Névtelen írta...

Hétvégén megyünk Debrecenbe, megnéznék. Működik még ez az étterem? Nyitva tartását hol lehet megtalálni?
Köszi,
Ági

Névtelen írta...

sziasztok!
tudja valaki, hogy megvan-e még ez a hely?
köszi :)

Névtelen írta...

működik :)