A ma használatos bisztró szó keletkezése óta jelentésváltozáson ment keresztül. A fogalom Franciaországban született, ahol a kisvendéglőt jelentette, melyek olyan párizsi lakásokból alakultak ki, ahol a bérlő nemcsak szállást, hanem ételt is kapott. Az egyszerű, házias ételekből az utca embere is rendelhetett, aki gyakran szorult ki a járdán elhelyezett asztalokra.
A bisztrók jellegzetességei, hogy kizárólag friss, szezonális alapanyagokkal dolgoznak, melyeket helyi kereskedőktől vásárolnak meg. A mesterséges ételízesítők helyett zöldfűszereket használnak, és egyszerű, hagyományos ételkészítési eljárásokkal készült ételeik megfizethetőek bárki számára.
A francia egyetemisták rendszeres látogatói a környék bisztróinak, ahol a táblára felírt napi ajánlatból három fogást, -előételt, főételt, desszertet - választhatnak anélkül, hogy a pénztárcájuk kiürülne.
A bisztró berendezése egyszerű, domináns elem a fa, mely nyugalmat, otthonosságot áraszt. A bisztró a legjobb megoldás az olyan esetekre, ha nem tudunk otthon reggelizni, vagy ha napközben csak egy fél óránk van az ebédre, hiszen gyors kiszolgálásban részesülünk, és kiöltöznünk sem kell.
Hazánkban egyre több bisztró nyílik, melyek hűen követik ezeket az irányvonalakat, kiegészítve sajátos arculatukkal...cikkem folytatása a Hajdú-bihari Naplóban jelenik meg november 6-án, a szombati gasztronómiai oldalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése